Gyűlölöm a halat. És van egy halétterem, amit imádok. Ez a NEMO. Történt ugyanis, hogy bekértünk egy kétszemélyes vegyes tálat. Nem tudom, mit csinálnak ezek a srácok, de valamit nagyon eltaláltak!

A Kedvesemnek születésnapja volt, így - bár az én fogam a legkevésbé sem fűlt hozzá- asztalt foglaltam a NEMO Fish & Chips & Salad Bar teraszára. Igen, a kinti részre, hogy ne érezzem a halszagot. (Mert akkor még azt hittem, hogy az ott úgy működik, hogy belépsz és megcsap a förtelmes szag, amitől én annyira undorodom...)

Úgy döntöttünk, rendelünk egy kétszemélyes tálat, mert igenis bátor vagyok. Meg mert a szülinapos ezt kérte. :) Tengergyümölcsei... lazac... fogas...mindez egy olyan ember tányérján, aki kicsit sem bírja ezeket. Gondoltam, a bulgur majd megment. 
Először a garnélát kóstoltam meg....utána a tintahalat....majd a  polipot...és ízlett! Nem mondom, hogy a kedvencem lett minden ilyesmi, de határozottan nem kényszerből ettem. 

Valahogy az ilyen gesztusokról mindig azt gondoltam, még jobban megerősíti két ember kapcsolatát. Kipróbálok, elfogadok, sőt, megszeretek valamit, ami a másik kedvencei közé tartozik. Valójában nyilván nem arról volt szó, hogy ráerőltettem magamra valami olyat, amitől undorodtam. Ha nem ízlett volna, nem ette volna meg. De Marcinak hála, tágítottam a látókörömet és mától biztosan állíthatom: nem utálom a tengeri herkentyűket!

Azért egy mentás desszertet még megérdemeltem!

Szóval hatalmas pacsi a NEMO-nak! Jövünk még! :)