Nincs messze Budapesttől, mégis kimozdít a hétköznapokból. Folyópart, kávézók, éttermek, szűk utcák, macsakakő és sok zöld terület. Szentendre egyszerűen menő! 

A HÉV-ről leszállva hamar a város kellős közepén találja magát az ember. A macskaköves kis utcák mindkettőnkben olyan érzést keltettek, mintha egy belga kisvárosban sétálgatnánk. Az egymást érő házak, a templomok, és a galériák között megbúvó kávézók valószínűleg nem csak a turisták, de a művészek szívét is megdobogtatják. 

Az éppen ébredező városban járkálva jó érzéssel töltött el, ahogy az emberek elindultak, az utcákon, az üzleteken pedig sorra fordult meg a "zárva" tábla. Még friss kenyér és kávé illatát is érezni véltük....
Mikor pedig megláttuk a Virágok és Kívánságok terét, már biztos volt, hogy egy egészen elképesztő dimenzióban járunk épp, ahol nekünk nagyon jó. 

"Arra biztatjuk az ide látogatót, hogy a térre egy cserepes virágot helyezzen, melynek földjébe rejtse el, kis papírra írt kívánságát. A szervezők vállalják a virág öntözését és így a kívánság életben tartását." - állt a tájékoztatón. 

Két kedvenc helyünk is lett az egy nap alatt, amit itt töltöttünk.
Az egyik a Dorothea Kávézó, amely különleges teraszával szinte mindenkit betérésre csábít. Az étlapon saláták, sütemények és mennyei mártogatós szószok szerepelnek, az itallapról pedig valósággal az emberre borul a kávékínálat. Hosszú, rövid, ízesített, tejes, alkohollal felturbózott különlegességek közül válogathattunk. Akinek pedig nyáron csak a sör esne jól, az is jó helyen jár itt. 

Ha a Dorothea első látásra elvarázsolt helynek tűnt, akkor a Folt Café is hasonló érzéssel tölti el az erre járókat. A zegzugos, hangulatos épületbe egy jólesően zsúfolt kerten át vezet az út. Az egész egy romkocsma és egy elvont művész lakásának keveréke - talán így lehet a legjobban jellemezni. 

 /Itt felhívnánk a figyelmet a gazdag kézműves sör és a talán még gazdagabb Limonádé választékra!/

És hogy mit lehet még csinálni Szentendrén? Nézelődni, nézelődni és nézelődni....