Mikor először jött az ötlet, hogy menjünk Miskolcra, őszintén bevalljuk, voltak kételyeink. Ezek aztán gyorsan szerte is foszlottak, mikor rájöttünk, hogy Miskolcot nem fejben kell elképzelni a bulvárlapokban olvasott történések alapján. Ezt a várost látni és érezni kell. Olyannyira a szívünkhöz nőtt a borsodi megyeszékhely, hogy négy külön bejegyzést is szentelünk neki. A második állomásunk: Diósgyőr, ahonnan legszívesebben csak fotókat posztoltunk volna, annyira szép. 

A tömött villamosról leszállva a fene sem gondolná, hogy néhány méterrel arrébb ilyen szép helyre csöppen az ember. A fákkal övezett sétány a várig és a régi építésű házak adta környezet olyan, mintha egy párhuzamos univerzumba léptünk volna át. A várba érve pedig még inkább fokozódik ez az érzés. 

Őszintén bevalljuk, korábban már voltunk egyszer itt, mikor csalódva vettük tudomásul, hogy a vár nagy része nem látogatható, felújítás miatt zárva volt szinte az egész felső rész. Az átadás után viszont adtunk egy új esélyt a dolognak és nem hogy nem bántuk meg, hanem egyenesen szerelmesek lettünk az egészbe. Azon kaptuk magunkat, hogy kíváncsi kisgyerekekként mászkálunk egyik teremből a másikba, majd fel a toronyba, át az egész épületen. Figyelmünket csak a lovagi tornára való figyelmeztetés terelte el, amit egy agyagkorsóból elfogyasztott jéghideg fröccs társaságában tekintettünk meg. Aggódtunk, mert az ilyen programok mindig nagyon kétesélyesek. A rosszabb, mikor unalmas történelemóra keretében ötven méterről megnézhetjük, milyen volt régen egy kard. A sokkal sokkal jobb pedig, mikor a szereplők viccesek, a csata jelenetek valósághűek és úgy tanulsz meg hasznos dolgokat, hogy közben remekül szórakozol. Nos, ez ilyen volt. Egy komplett negyedikes osztály figyelmét kötötték le nagyon sok időre, ezzel együtt pedig mindent el is mondtunk. :) 

Ha valaki azt mondja, keres a közelben egy éttermet, egyetlen tippünk van csak. De innen nem akarsz majd távozni. Valójában a szívünk egyik csücske lett ez a hely, mert annyira finom minden.... Mikor a bejárat mellett éppen egy hatalmas halat tisztítanak, benn pedig eléd teszik a forró, házi kenyeret és a kézműves sajttálat, akkor már csak akkor már csak a kecsesajtos desszert után lehetsz biztos abban, hogy a Végállomás Bisztró vendégszeretetét élvezed épp. 
Itt, a kisvasút Dorottya utcai végállomásánál szinte minden alapanyag helyi termelőtől származik. Mindez egy top- séffel társítva csak remek végeredményt garantálhat. A kínálat gyakran változik, egy igazi bisztrónak megfelelően nem több száz oldalas az étlap. Többször ettünk már itt, de még nem tudtunk olyan rendelni, amiben hibát találtunk volna. Pedig a végén már szinte akartuk, hogy valamibe beleköthessünk! :)

 /fotó: vegallomasetterem.hu/

Egyik délután már nagyon vágytunk egy élénkítő kávéra és egy hűs fröccsre. Így találtunk rá a Lotti epresszóra. Kívülről kocsma. Belülről is az. Ám a hangulata kellemes, a zene jó, és még a folyóboruk sem tablettás. :) Itt találkoztunk a nagyon helyes (mint utóbb kiderült) tulajdonos házaspárral, akikkel végül órákon keresztül beszélgettünk. 
Szóval az első benyomás után...

...ugyanolyan mókás volt a második is...és ez összes többi ezt követő.  :) 

A másik nagyon fontos dolog, ami tulajdonképpen az egész városra, sőt az egész régióra vonatkozik az az, amit a stadion körül tapasztaltunk. Éppen meccs volt, mikor arra jártunk, és bár nem állunk hatalmas drukkerek hírében, kicsit körül néztünk, mikor megláttuk a tömeget. Nos a konklúzió: ilyen fegyelmezett, jókedvű, intelligensen viselkedő szurkolókat rég nem láttunk mint itt, a diósgyőri stadionnál. Nem volt ordibálás, nem volt anyázás, sőt, sokan a pici gyerekükkel jöttek megnézni a meccset. Bár a meccsre nem mentünk be, később is találkoztunk még kifestett és beöltözött drukkerekkel, akik nem dobáltak sörösüvegeket, nem verekedtek és nem káromkodtak. Nyoma sem volt a felháborító "szurkolói magatartásnak. " Szóval le a kalappal, Borsod! :)

A "Miskolci körút" első részét itt olvashatjátok. http://merfoldekenat.blog.hu/2015/06/08/termeszetbe_rejtett_uduloovezet_miskolctapolcan_miskolci_korut_i_resz