Táv-vacsora és villámrandi- egy kis indiai
Az egyik kedvenc történetem, ami már annyira csöpögős, hogy csak imádni lehet. És természetesen köze van a gasztronómiához.
Az a helyzet, hogy egymástól függetlenül is elég sokat utazunk. Történt egyszer, hogy én épp Budapest felé tartottam a Dél- Alföld irányából, vonattal. Tudtam, hogy Marcinak aznap Pest környékén volt dolga, de mivel az eredeti tervek szerint pont elkerültük volna egymást, igyekeztem nem fájdítani a szívemet még a gondolattal sem.
De ő megvárt. Pont húsz perc volt az én vonatom érkezése és az ő szerelvényének indulása között. Hetekig való nem találkozás után már csak az ötlet is maga volt a mennyország.
Azaz lett volna...Azonban a MÁV természetesen igyekezett megvétózni a villámrandinkat. Pontosan 20 perces késében voltunk.
Már- már feladtuk a dolgot, mikor Marci kitalált valamit. Megkért, szálljak le korábban a vonatról, így Zugló Vasútállomásnál még találkozhatunk egy puszira.
Amint leszálltam, a másik vágányon már meg is állt a másik vonat. Ő kijött az ajtóhoz, megcsókoltuk egymást, majd a kezembe nyomott egy zacskót. Elképzelésem sem volt róla, mi lehet ez. A vonat már indult, ő pedig annyit mondott: "Ma este együtt vacsorázunk, Kedvesem!"
Majd elrobogott a szerelvény.
A kis csomagban indiai kaja volt.
Míg várt a vonatra, betért a Westend gyorséttermi részlegén elrejtett kis indiai- pakisztáni kifőzdébe, ahol vacsorát vásárolt két személyre. (Kohinoor indiai-pakisztáni gyorsétterem) Akkor azt gondoltam, a körülmények teszik olyan istenivé az ízét, de később meglátogattuk személyesen is a kis helyet. Érdemes a sajtburger helyett innen választani valamit.
Hangulat: 10/8 (egy bevásárlóközpont kellős közepén akkor sem tudsz tökéletes hangulatot teremteni, ha megfeszülsz. Ennek ellenére az ízek mégis elrepítenek egy másik kontinensre.
Étel: 10/10 (mert olyan finom...komolyan, itt még valahogy a csípőset is szerettem)
Árak: Nem drágább, mint a mekiben kajálni.
(fotó: pm.hu)