A fővárosi lány és a vidéki fiú csodálatos történetének igen buta és kusza kezdete volt ez.
2013. július 4-e a hivatalos napja a kapcsolatunk kibontakozásának, az első találkozásunk időpontja viszont csak három héttel később volt esedékes. Elég stílusos indítás ez egy távkapcsolatnak. 

Körülbelül három éve ismertük egymást Marcival.
Legjobb barátokból lettünk lassan, de biztosan szerelmesek. 
Nem volt gyertyafényes vacsorás első randi, sem béna csók az ajtó előtt. Furcsa éjjeli telefonhívás és szerelemvallás azonban annál inkább. :)
Az ominózus július 4-e után őt külföldre szólította az élet, így csak hetekkel később találkoztunk személyesen. Ekkor két napot töltöttünk együtt. 

Mikor azon a vasárnapon elment a vonat, hirtelen hatalmas csend lett. Először álltam az állomáson egyedül. Könnybe lábadt a szemem. Valahol itt kezdődött el a kalandunk.

Azóta szinte mindig máshol találkozunk. Mindig attól függ, mikor melyik település van "félúton". Ha mégis visszatérünk ugyanoda, mindig felkeressük azokat a helyeket, ahol még nem jártunk. 

Mivel úgyis testközelből tapasztaljuk a barangolás örömeit, történeteinkkel igyekszünk némi mankót nyújtani a kirándulóknak. Fontos: nem vagyunk sem hivatásos ételkritikusok, nem dolgozunk utazási irodában, de még a szállodaiparban sem. Csupán szeretjük, ami jó. 

Kezdő távkapcsolatban élőknek, gyakorlott vándoroknak. Vagy csak a kíváncsiaknak.